Suttog a természet

Közel egy évtized terméséből válogattuk e kötet cikkeit, féltucat lapból, mindenekelőtt az Erdélyi Nimródból. Úgy véljük: ezek az írások reális információt nyújtottak első megjelenésük idején, mondanivalójuk viszont ma is érvényes, helytálló; igazolta azt az idő. E kötet eszünkbe juttatja a Jeles Napokat, a Nagy Öregeket, érzékletes leírást nyújt számunkra ismeretlen tájakról, gondolatmenete új összefüggéseket villant fel, haszonnal forgathatják természetvédők, vadászok, minden érdeklődő. A szerző figyelmének középpontjában mindig a Természet áll, illetve az Ember és a Természet viszonya, amiért mindannyian aggódunk. E viszony minősége létkérdés.

Olvasóinkat azok között reméljük megtalálni, akiknek még nem közömbös tágabb értelemben vett környezetünk, meg a biológiai sokféleség jelenlegi és további sorsa. Azoknak, akiknek a szeme egyebet is lát, mint a pillanatnyi anyagi szükségletet, vagy a bankszámla kerekedő nulláit. Akiknek még suttog a Természet, derűs naplemente, vagy virágzó rét formájában, akik örömüket lelik a fagyalbokor illatában, a zöld levelek közül kimosolygó szamóca zamatában, a füstifecske szerény dalában. Azoknak, akik továbblendítik a lábukat, hogy ne lépjék le a fű között vánszorgó csigát, észreveszik az elsurranó gyíkocskát, van egy percük rácsodálkozni a jégvirágos ablakra.

Azoknak a gyermekeknek, akiket még nem igázott le véglegesen a komputer vonzó, de virtuális univerzuma. A középkorúaknak, akik még változtathatnának a világ során s az időseknek, akik szeretnének visszaemlékezni valami szépre, ami elmúlik, mint az ifjúság.
S mindezek között remélhetőleg lesznek olyanok is, akik valamikor fölemelik szavukat és kezüket a közömbösség és mohón harácsoló karmok ellen, akik tesznek is valamit, hogy a Természet suttogása ne váljék jajszóvá s majdan mennydörgő, pusztító dübörgéssé.

RECENZII